Villamoson hallottam

Villamoson hallottam

Sorsok

2018. május 24. - Pereszlényi Erika

Kilences busz. Két férfi. Középkorúak.
– Szevasz. Dolgozni voltál?
– Aha.
– Hol dolgozol?
– Kertépítő cégnél.
– Az jó, az jó. Megfizetnek?
– Meg, meg.
– Mennyit?
– 700-800 körül.
– Óra?
– Ja, ja.
– Az jó. Csak jön a fagy, nem? Lefagy a föld, aztán nem lehet majd dolgozni.
– Azér’ ilyen betonszegélyeket, meg ilyesmiket csinálunk még. Öntözőrendszert már nem lehet lerakni, az igaz.
– Ebédre van idő?
– Fél óra.
– Reggeli?
– Á, arra nincs.
– Nálunk se. Az ember megeszi a buszon a kenyeret, aztán kész. Amúgy meg semmi. Nem igaz?
– De. Te mit dolgozol?
– Segédmunkás vagyok. Kőműveseknél. És inni lehet munka közben? Megengedik? Azt nem engedik, mi?
– Hát, egyet azért lehet.
– Nálunk nem lehet.
– Jó, hát hivatalosan, nálunk se, de nem szólnak érte. Félrevonulok, tudod, aztán úgy. Bedobok egyet, aztán kész. De nem is kell több. Maximum kettőt.
– Család van?
– Nincs.
– Nincs? Egyedül laksz? Albérlet?
– Nem. Az apámmal lakok. Itt a környéken. 36 éve lakok itt. Már igazából megszoktam.
– Nem is volt család soha? Asszony?
– Nem. Nem volt.
– Soha?
– Soha. Alkalmi kapcsolatok azért vannak.
– Értem. Jobb is ez így, nem?
– Ja, ja.
– Ha ez van, akkor ez van. Jobb ez így, szerintem, jobb ez így, nem igaz?
– Hát, a franc se tudja.

Munkásemberek

Kilences busz. Két férfi.
– Ma is, érted, fél órákra eltűnt. Keresem, kérdezem, hogy hol a Pista, aztán kiderül, hogy kint cigizik épp. Vagy telefonál. Nem dolgozik rendesen.
– A Pipás is megmondta, hogy nem jól dolgozik, hogy már nagyon kiáll neki a szénája.
– Na, azért a Pipást se kell félteni, azért az se egy „hej de” munkásember! Mert, érted, én se vagyok egy mit tudom én milyen fasza, nagydarab, erős ember, de azért tudok dolgozni, ha kell. Meg tudom fogni azt a lapátot!
– És engem milyen munkásnak tartasz, amióta itt dolgozok? Jó munkásnak tartasz?
– Hát, figyelj, nem tudom, mi nem nagyon csináltunk még együtt semmit...
– De igen, tudod, amikor a vizet hordtuk.
– Nézd. A lényeg az az, hogy mindig csinálj valamit. Mit tudom én, mászkálj föl-alá egy lapáttal vagy egy vödörrel. Ha nincs is épp mit csinálnod, akkor is, nézzen ki úgy, mintha dolgoznál. Volt, hogy én is eltűntem egy félórára az aknában, érted, és nem nézett felém senki, ilyet azért lehet. Lehet azért sunnyogni, de az nézzen ki úgy, mintha csinálnál valamit. Nemhogy leállsz cigizni, meg telefonálni. Á, de mindegy, hagyjuk is, mert csak fölidegesítem magam, mert amúgy meg a Laci is leszarja az egészet.
– Ja, a Laci is leszarja.
– Csak hát így azért nem lehet dolgozni, ahogy a Pista dolgozik.
– Hát így nem.

A cigi meg a pia

Négyeshatos. Két középkorú férfi.
– Még mindig ott vagy a 15-ben?
– Ott vagyok. Nézd, pihenés szempontjából nem olyan jó hely, de a személyzet sokkal rendesebb, mint az ötben. Ide például be lehet vinni a bort. Igaz, hogy le kell adni, de reggel visszaadják.
– És akkor reggel munka előtt iszod meg? Úgy mész dolgozni?
– Nem, hanem elviszem magammal, és amikor kijövök munkából, már azonnal meg is tudom húzni.
– Ja, magamból indultam ki. Én ha délutános vagyok, addigra már bedobok két sört.
– És azt nem mutatja ki a szonda?
– Á, ha reggel iszom meg, az délutánra kimegy.
– Én most a cigiből próbálok kevesebbet. Tegnap elszívtam reggel hatkor egyet, a következőt meg csak 10 óra 14-kor. Direkt megnéztem az időt. Áprilisban találkozom a barátnőmmel, egy hetet együtt leszünk, az meg nem szereti a cigi szagát. Két dolgot nem bír. A cigit meg a piát. Úgyhogy ha vele vagyok, akkor két-három sört ha megiszok azon a héten.
– Ha tudná, hogy amúgy meg mennyit iszol!
– De nem tudja.
– Szerintem azért látja rajtad.
– Hát, ja. Lehet, hogy sejti.

süti beállítások módosítása