Kilences busz megállója. Jól öltözött, körülbelül harmincas férfi odalép hozzám:
– Ne haragudj, kérdezhetek valamit? Úgy látom te nem vagy olyan depis, mint mindenki más itt ezen a környéken. Mikor jön itt egy busz, ami megáll a Szentkirályinál?
– Nem tudom, de ide ki van írva.
– Ja, látom. Most ment el. Itt mindenki olyan depis errefele. Te olyan jókedvű vagy, próbáld meg felvidítani az embereket a környéken, hogy ne legyenek olyan depisek.
– Úgy érted, itt a nyolcadik kerületben?
– Igen. A villamosmegállótól idáig csak depis embereket láttam. Kérődznek, mint a bocik.
– Miért te hol laksz?
– Budán.
– És ott nincsenek depressziós emberek?
– Nincsenek, vagy legalábbis nem ennyi. Mondjuk, olyanok történnek ott, hogy voltam most a fül-orr-gégészeten, és van ott egy másik ember, aki tökre hasonlít rám, és szerintem egészen eddig összekevertek vele. Pedig az pólóban jár, az egy forradalmár-típus, én meg nem vagyok az. Hát, szóval az érdekes, amikor az embernek van egy forradalmár hasonmása. Bár ezt neked nehéz elképzelni, mert nő vagy, és női terrorista nem nagyon van. Na, szóval ilyenek vannak Budán. Egyébként én modellépítéssel is foglalkozom, mindenféle modelleket állítok fel, és olyan 90 százalékos biztonsággal meg tudom mondani, hogy jó vagy rossz dolog fog-e velem történni másnap. Te mit csinálsz egyébként?
– Angolt tanítok.
– Na, hát pont most az egyik ügyfelünk tanár, bár szerintem nem az, csak azt mondja, végrehajtás van ellene, és zárolni fogják a számláját. Nem azért mondtam, csak úgy eszembe jutott. Most is tanítani mész?
– Nem, most egy barátnőmmel találkozom.
– Péntek délután???? Hát, végülis jó az. Jobb, mint ál-lyukas fogakat keresgélni. Én azt csináltam másfél évig a SOTE-n. Tudod, vannak akik nem csináltatják meg a fogukat különféle vallási okokból. Eddig azért ez a napod fénypontja, hogy találkoztál velem, nem? Meglátod majd, ha visszagondolsz erre a napra, az fog eszedbe jutni, hogy a legjobb az volt, amikor azzal a fárasztó emberrel beszélgettél. Majd meglátod! Egyébként azt hiszem, hogy van némi esély arra azért, hogy holnap valami rossz dolog fog velem történni, de azért még nem teljesen biztos. Figyelj, egyébként nem tudom, hogy mi így összeillenénk-e, mert még csak most kezdtünk el ismerkedni, de, mondjuk, esetleg nem akarsz találkozni? Megihatnánk egy ötórai teát. Nálunk ezt így szokás felajánlani, tudod.
– Hát, szerintem, most maradjon ez csak ennyi, hogy itt egy kicsit beszélgettünk.
– Jó, rendben, semmi gond, lehet nemet is mondani, csak tudod, nálunk ezt így szokás. Egyébként ne bánkódj azért az angol miatt, jó nyelv az. Nekem is az angolok írták alá a nyelvvizsgámat, a magyaroknak én túl jó voltam. Na, hát akkor szia, és ne legyél olyan depis, mint mindenki ezen a környéken.
– Jó, rendben, majd néha átmegyek Budára.