Villamoson hallottam

Villamoson hallottam

A Lajos

2018. július 10. - Pereszlényi Erika

Vonat. Idősödő nő a barátnőjének:
„Nagyon jól kijönnek a Lajossal. Hétvégente együtt vannak, meg elmennek együtt nyaralni, meg ilyenek, de hétközben nem laknak együtt. Arra van a Lajos, amire kell. Amúgy meg mindketten élik a saját életüket. Nem idegesítik egymást. Lajosnak is van két felnőtt gyereke. Egy fia meg egy lánya. Már nem laknak vele, elköltöztek. Van saját családjuk. Lajos már megszokta, hogy egyedül van. Hogy nem basztatja senki. Meg a Margit is. Ő se szereti, ha basztatják. Mindenki azt néz a tévében, amit akar, azt a pár nap nyaralást, meg a hétvégét meg csak kibírják valahogy. Felveszik videóra, ha valamit meg akarnak nézni. Illetve, hogy a Lajos rögzíti a digitális tévén. Mert neki olyan van. Be tudja programozni, és akkor nézi meg a műsort, amikor akarja. Még videókazettát se kell venni. A reklámokat meg átugorja. Egyébként a Lajos az áldott jó ember. De azért jobb nem együtt lakni vele. Ennyi idősen már nem tud megszokni egy új férfit az ember. De nőt se. Jobb ezeket a dolgokat már nem bolygatni.”

Mindig lehet rosszabb

Négyeshatos, hátam mögött egy nő egy másik nőnek vidáman:
"Nem ülök le, köszönöm, tényleg nem, nem kell átadni a helyet, csak kövér vagyok. Így van ez, na. De enni kell. Ha nem eszik az ember, legyengül. Ha meg eszik, hízik. Te hány éves vagy? Negyven? Én 56. Januárban voltam 56. De én még jól elvagyok, hál' istennek. A barátnőm ugyanannyi idős, mint én, és most volt szívinfarktusa. Benn van a kórházban, onnan jövök. Úgyhogy én azt mondom, örüljön az ember. Mert mindig lehet rosszabb. Csak hát ugye, ott van az ego. Azzal nem lehet mit kezdeni. Senkit nem lehet megmenteni magától. Mindenki csak magát mentheti meg. Hiába mondtam neki, ne cigizz annyit, ne igyál egy nap 15 kávét. Mozogni kell. A csontritkulás is akkor van, ha az ember nem mozog. Mert a szervezet minden nap lebont mindent, és minden nap mindent újraépít. Ha használod, újraépíti. Ha nem, és csak szétfolysz, akkor jön a csontritkulás. Igyál zöld teát, az mindenre jó. Egyrészt felfrissít, másrészt nem érzed tőle, hogy éhes vagy, úgyhogy fogyaszt is. De nagyon sok minden másra is jó. De a legfontosabb az az, hogy mit gondol az ember. Én azt mondom, hogy ha valamiről azt gondolod, hogy sikerülni fog, akkor azt már meg is csináltad. Így kell menni előre, ezekkel a gondolatokkal. Én ezt mondom."

20150504_9234.jpg

Egészségügyi probléma

Király utca. Két fiú mögöttem lépked. Halálos komolyan beszélgetnek.
– Te, én nem tudom, mi van, de az egyik kisebb, mint a másik.
– Majd elmúlik.
– Neked volt már ilyen?
– Nekem? Persze. Már háromszor!
– Komolyan? Kisebb volt a zacskód?
– Ja. El kell menni kurvázni, és akkor elmúlik. Tele van gecivel, az feszíti. Az a baj.
– Attól kisebb?
– Ja.
– Attól nem nagyobbnak kellene lennie?
– Nem, fogd csak meg, be van oda szorulva a geci. Ki kell hogy jöjjön, és kész.
– Igen? Hát… lehet.

Az egy igaz vallás

Négyehatos. Két idős néni.
– Tetszik ismerni a legújabb Biblia fordítást? Azt tessék elolvasni. Mert a többiben mind meghamisították a dolgokat. Tessék elmenni a Szent Jeromos Bibliatársulat könyvesboltjába a Teréz körúton, ott meg tetszik kapni. Abban van az igazság. Azt tessék elolvasni. Mert egy vallás van csak, a Jézus Krisztusé. Egyház az sok van, de vallás csak egy van.
– A katolikus.
– Katolikus?! Dehogy a katolikus! Hol voltak katolikusok, amikor Jézus Krisztusunk élt? Akkor nem voltak katolikusok.
– Nem, akkor zsidók voltak. Jézus Krisztus alapította a katolikus egyházat. Péter volt az első pápa.
– Jaj, dehogyis! Tessék, adok magának egy könyvet, ezt tessék elolvasni.
– Köszönöm, majd megmutatom az atyának.
– Isten őrizz! Nehogy megmutassa az atyának! Nem az atya fogja magát üdvözíteni, hanem a Jézus Krisztus! Tessék elolvasni ezt is, meg azt az új Bibliafordítást is, abban rendesen benne van a tízparancsolat. Abban nem hamisították meg. Tudja a tízparancsolatot?
– Hittant tanítottam 12 évig, már csak tudom a tízparancsolatot!
– Akkor mondja!
– Dehogy mondom, nem fogom elkezdeni itt mondani a villamoson!
– Jó, akkor majd én. (elkezdi mondani)
– Á, az nem így van. Nem így van a tízparancsolat. Reformátusoknál esetleg.
– De bizony, ez az igazi tízparancsolat! Tessék megvenni azt az új Bibliát! Az az igazi!
– Dehogy veszem, van nekem Bibliám, nem fogok egy újat venni.
– Pedig abban van az igazság. Teréz körúton van a könyvesbolt.
– Jó, jó, persze, persze. Na, én it leszállok. Isten vele!
– A jóisten vigyázzon magára! És ne tessék elfelejteni, egy a vallás, csak a Jézus Krisztusé!

A ződ baszás

Utca. Két ötvenes férfi.

– Mondom, figyejjé’, mondom, ráklikkelsz arra az izére, oszt akkor főjön az a ződ baszás.
– Ráklikkeltem, de nem jött fő’ semmi.
– De fő’ kell, hogy jöjjön.
– De mondom, hogy nem jött fő’. Hiába klikkeltem, nem történt semmi.
– Jó’ van, majd akkor megmutatom, hogy melyik izére klikkejjé’, oszt akkor amikor fő’jön az a ződ baszás, akkor arra is rákattintasz, oszt akkor ott lesz az, ahova be kő’ lépni, oszt ott akkor má’ értelemszerűen megkeresed.
– Jó’ van, de ha mondom, hogy nem jön fő’.
– De fő’ kell jönnie, mé’ melyikre klikkelté’ rá?
– Hát, amellikre mondtad. Ottan a bal főső’ sarokba.
– Bal főső’ sarokba’. Oké. De ottan mellikre, arra a képre, amelliken van az a citromsárga hogyishíjják, ottan legfölül?
– Arra, arra.
– Hát akkor pedig fő’ kell jönnie. Nem tudom, hogy mé nem jön fő’ neked. Nem lehet, hogy vírusos a géped?
– Hát, nem tudom.
– Van rajta vírusirtó?
– Hát, nem tudom.
– Akkor a’ lesz a’. Vírus. Mer’ nekem még nem volt olyan, hogy nem jött fő’.

 

Ötórai tea

Kilences busz megállója. Jól öltözött, körülbelül harmincas férfi odalép hozzám:
– Ne haragudj, kérdezhetek valamit? Úgy látom te nem vagy olyan depis, mint mindenki más itt ezen a környéken. Mikor jön itt egy busz, ami megáll a Szentkirályinál?
– Nem tudom, de ide ki van írva.
– Ja, látom. Most ment el. Itt mindenki olyan depis errefele. Te olyan jókedvű vagy, próbáld meg felvidítani az embereket a környéken, hogy ne legyenek olyan depisek.
– Úgy érted, itt a nyolcadik kerületben?
– Igen. A villamosmegállótól idáig csak depis embereket láttam. Kérődznek, mint a bocik.
– Miért te hol laksz?
– Budán.
– És ott nincsenek depressziós emberek?
– Nincsenek, vagy legalábbis nem ennyi. Mondjuk, olyanok történnek ott, hogy voltam most a fül-orr-gégészeten, és van ott egy másik ember, aki tökre hasonlít rám, és szerintem egészen eddig összekevertek vele. Pedig az pólóban jár, az egy forradalmár-típus, én meg nem vagyok az. Hát, szóval az érdekes, amikor az embernek van egy forradalmár hasonmása. Bár ezt neked nehéz elképzelni, mert nő vagy, és női terrorista nem nagyon van. Na, szóval ilyenek vannak Budán. Egyébként én modellépítéssel is foglalkozom, mindenféle modelleket állítok fel, és olyan 90 százalékos biztonsággal meg tudom mondani, hogy jó vagy rossz dolog fog-e velem történni másnap. Te mit csinálsz egyébként?
– Angolt tanítok.
– Na, hát pont most az egyik ügyfelünk tanár, bár szerintem nem az, csak azt mondja, végrehajtás van ellene, és zárolni fogják a számláját. Nem azért mondtam, csak úgy eszembe jutott. Most is tanítani mész?
– Nem, most egy barátnőmmel találkozom.
– Péntek délután???? Hát, végülis jó az. Jobb, mint ál-lyukas fogakat keresgélni. Én azt csináltam másfél évig a SOTE-n. Tudod, vannak akik nem csináltatják meg a fogukat különféle vallási okokból. Eddig azért ez a napod fénypontja, hogy találkoztál velem, nem? Meglátod majd, ha visszagondolsz erre a napra, az fog eszedbe jutni, hogy a legjobb az volt, amikor azzal a fárasztó emberrel beszélgettél. Majd meglátod! Egyébként azt hiszem, hogy van némi esély arra azért, hogy holnap valami rossz dolog fog velem történni, de azért még nem teljesen biztos. Figyelj, egyébként nem tudom, hogy mi így összeillenénk-e, mert még csak most kezdtünk el ismerkedni, de, mondjuk, esetleg nem akarsz találkozni? Megihatnánk egy ötórai teát. Nálunk ezt így szokás felajánlani, tudod.
– Hát, szerintem, most maradjon ez csak ennyi, hogy itt egy kicsit beszélgettünk.
– Jó, rendben, semmi gond, lehet nemet is mondani, csak tudod, nálunk ezt így szokás. Egyébként ne bánkódj azért az angol miatt, jó nyelv az. Nekem is az angolok írták alá a nyelvvizsgámat, a magyaroknak én túl jó voltam. Na, hát akkor szia, és ne legyél olyan depis, mint mindenki ezen a környéken.
– Jó, rendben, majd néha átmegyek Budára.

150109_2603.jpg

Tetoválás

Játszótér. Tíz-tizenhárom körüli fiúk beszélgetnek.
– Én majd akarok tetoválást. Ide akarok egy sast, a hátamra, meg valami, valami nagyon nagyot. A lábamra meg valami szöveget.
– Én is akarok tetoválást ide a karomra.
– De azt tudod, hogy azt ott meg fogod bánni?
– Tudom.
– El is ronthatják, és ott nagyon látszik. Nagyon nehéz onnan leszedni, és nagyon fáj.
– Tudom. És színeset nem is szabad, mert az berákosodik. Csak feketét. A fekete az nem rákosodik be.
– Az nem. Meg a kék se.
– Meg a zöld se.
– Csak a színes.
– Csak a színes.

20150313_9938.jpg

Minden jó

Négyeshatos. Egy mosolygós, kedves férfi és egy szuper lelkes nő beszélgetése.
– Szia, de rég láttalak, mi újság, mi van veled? Jól vagy?
– Igen, köszönöm. 
– Munka?
– Hát, az az igazság, hogy pont most bocsátottak el.
– Ó, tényleg? Sajnálom…
– Á, nem baj, most legalább tudok mindenféle mással is foglalkozni, kipróbálni magam, hogy mit is szeretnék valójában csinálni.
– Igen, igen, értem. Tök jó, tök jó.
– Most öt hónapig kapom még a fizetést, tanulok angolul, ilyenek.
– Komolyan? Tök jó. Tök jó! És nincs benned harag?
– Nem, nincs. 
– Tök jó.
– Tizenkét év után most mit legyen bennem harag, nem? Amúgy is kell az embernek néha váltani. 
– Jaja, igen. Tök jó. Nagyon jó. Tök jó. És a család? Gyerekek? Mekkorák most?
– A lányom nyolc, a fiam hat.
– Komolyan? Már ekkorák? Nahát! Tök jó! Feleséged?
– Elváltunk.
– Ó, tényleg? Nem tudtam.
– Igen, de nagyon jóban vagyunk, szóval minden rendben van. A bíróságon nem is értették, hogy miért nem veszekszünk. Mindenki csodálkozott, hogy milyen jól kijövünk. 
– Tök jó. 
– Akkor már egy éve külön éltünk, és rájöttünk, hogy mindkettőnknek jobb ez így. Most mit veszekedjünk, nem igaz?
– Persze. Tök jó. Tök jó.
– Nagyon jóban vagyunk. Tényleg, nagyon jó a viszonyunk.
– Tök jó, tök jó. És a gyerekek? Könnyen elfogadták?
– Persze. Nekik is jobb így. 
– Tök jó. Szóval minden rendben van.
– Igen, minden rendben van.
– Tök jó, tök jó. Nagyon örülök. Komolyan, komolyan, örülök, hogy jól vagy, tök jó, tök jó.

Hétköznapok

 Négyeshatos. Két hatvanas nő.
– Ott szoktam venni a vécépapírt abban a boltban, tudod, Kőbányán, mert ott a legolcsóbb az a háromlapos. Én azt szeretem. Nagyon olcsó, és nagyon erős. Mindig azt használjuk. 
– Én a Lidliben szoktam, ott csak 270 forint a háromrétegű. És van füle is a nejlonnak, úgyhogy könnyű hazavinni.
– Igen, ennek is van, én is azt szeretem, aminek van füle, és meg lehet fogni. A papírtörlőt is ott szoktam venni egyébként, az is csak 290 forint. Abból se mindegy amúgy, hogy melyiket veszed, mert van amelyik rögtön szétmállik a vizes kezedben. Azért is veszem inkább ezt, nem azért, mert ilyen olcsó, hanem, mert jó erős, masszív. Papírzsebkendőnek is ezt használom.
– Én múltkor találtam azt a nagyon jó papírzsebkendőt a Rossmanban, tudod, amit mondtam, azt a tizenötször tíz darabosat, az is nagyon olcsó, és nagyon jó. Nagyon, nagyon jó. Nagyon erős anyagból van. Azért is szóltam neked. Meg a Zsuzsának is szóltam. Rögtön felhívtalak titeket.
– Á, én a papírtörlőt szoktam zsebkendőnek is használni, nem tudom, nekem az bevált. Nálam nagyon sok papírtörlő fogy amúgy, mert nagyon rászoktam. Mindenhez azt használok. Mindig, amikor leöblítem a kezem, például. Már nem győztem törölközővel, úgyhogy átszoktam a papírtörlőre.
– Igen, nálad sok fogy. Azt a nagyobb gurigát szoktad venni, igaz?
– Igen, néha azt is. Most is van még otthon két ilyen nagyobb, úgyhogy az most egy darabig talán elég lesz.

süti beállítások módosítása