Négyeshatos. Egy mosolygós, kedves férfi és egy szuper lelkes nő beszélgetése.
– Szia, de rég láttalak, mi újság, mi van veled? Jól vagy?
– Igen, köszönöm. 
– Munka?
– Hát, az az igazság, hogy pont most bocsátottak el.
– Ó, tényleg? Sajnálom…
– Á, nem baj, most legalább tudok mindenféle mással is foglalkozni, kipróbálni magam, hogy mit is szeretnék valójában csinálni.
– Igen, igen, értem. Tök jó, tök jó.
– Most öt hónapig kapom még a fizetést, tanulok angolul, ilyenek.
– Komolyan? Tök jó. Tök jó! És nincs benned harag?
– Nem, nincs. 
– Tök jó.
– Tizenkét év után most mit legyen bennem harag, nem? Amúgy is kell az embernek néha váltani. 
– Jaja, igen. Tök jó. Nagyon jó. Tök jó. És a család? Gyerekek? Mekkorák most?
– A lányom nyolc, a fiam hat.
– Komolyan? Már ekkorák? Nahát! Tök jó! Feleséged?
– Elváltunk.
– Ó, tényleg? Nem tudtam.
– Igen, de nagyon jóban vagyunk, szóval minden rendben van. A bíróságon nem is értették, hogy miért nem veszekszünk. Mindenki csodálkozott, hogy milyen jól kijövünk. 
– Tök jó. 
– Akkor már egy éve külön éltünk, és rájöttünk, hogy mindkettőnknek jobb ez így. Most mit veszekedjünk, nem igaz?
– Persze. Tök jó. Tök jó.
– Nagyon jóban vagyunk. Tényleg, nagyon jó a viszonyunk.
– Tök jó, tök jó. És a gyerekek? Könnyen elfogadták?
– Persze. Nekik is jobb így. 
– Tök jó. Szóval minden rendben van.
– Igen, minden rendben van.
– Tök jó, tök jó. Nagyon örülök. Komolyan, komolyan, örülök, hogy jól vagy, tök jó, tök jó.