Négyeshatos. Két hatvanas nő.
– Ott szoktam venni a vécépapírt abban a boltban, tudod, Kőbányán, mert ott a legolcsóbb az a háromlapos. Én azt szeretem. Nagyon olcsó, és nagyon erős. Mindig azt használjuk. 
– Én a Lidliben szoktam, ott csak 270 forint a háromrétegű. És van füle is a nejlonnak, úgyhogy könnyű hazavinni.
– Igen, ennek is van, én is azt szeretem, aminek van füle, és meg lehet fogni. A papírtörlőt is ott szoktam venni egyébként, az is csak 290 forint. Abból se mindegy amúgy, hogy melyiket veszed, mert van amelyik rögtön szétmállik a vizes kezedben. Azért is veszem inkább ezt, nem azért, mert ilyen olcsó, hanem, mert jó erős, masszív. Papírzsebkendőnek is ezt használom.
– Én múltkor találtam azt a nagyon jó papírzsebkendőt a Rossmanban, tudod, amit mondtam, azt a tizenötször tíz darabosat, az is nagyon olcsó, és nagyon jó. Nagyon, nagyon jó. Nagyon erős anyagból van. Azért is szóltam neked. Meg a Zsuzsának is szóltam. Rögtön felhívtalak titeket.
– Á, én a papírtörlőt szoktam zsebkendőnek is használni, nem tudom, nekem az bevált. Nálam nagyon sok papírtörlő fogy amúgy, mert nagyon rászoktam. Mindenhez azt használok. Mindig, amikor leöblítem a kezem, például. Már nem győztem törölközővel, úgyhogy átszoktam a papírtörlőre.
– Igen, nálad sok fogy. Azt a nagyobb gurigát szoktad venni, igaz?
– Igen, néha azt is. Most is van még otthon két ilyen nagyobb, úgyhogy az most egy darabig talán elég lesz.